Kendare Blake – Vérbe öltözött Anna

(Könyvkuckó)

Theseus Cassio (Cas) Lowood édesanyja egészen hétköznapi elvárásokat támaszt a fiával szemben: érjen haza minden este épségben, szerezzen barátokat, és lehetőleg menjen valami normális főiskolára. Kár, hogy Casnek egészen más tervei vannak. A tizenhét éves fiú immáron három éve űzi apja mesterségét, azaz gyilkos kísértetek nyomába szegődik, hogy aztán az ősi családi fegyverrel, az athaméval száműzze őket a mi világunkból. Általában megrendelésre dolgozik, és, mivel fehér boszorkány anyjával meg a macskájukkal folyton költöznek a megbízatások miatt, az életébe nem nagyon férnek be azok a kritériumok, amik a normális tinédzserkort megteremtenék.

Cas már huszonkét szellemet tudhat a háta mögött, amikor egy barátja felhívja a figyelmét a Thunder Bay városkájában kísértő Vérbe öltözött Annára. Anna erősebb, mint bármilyen szellem, amivel eddig találkozott: eddig mindenkit megölt, aki átlépte a háza küszöbét, ráadásul a halála körülményei is rejtélyesek. Thunder Baybe érve azonban Cas megérzi, hogy ezúttal maga is sorsfordító változás elé érkezett. Ha sikerül megölnie Annát, akkor talán elég erős lesz ahhoz, hogy végre megkeresse apja gyilkosát, aki már hét éve üldözi a rémálmaiban?

Ami először feltűnt, amint kezembe vettem a kötetet: ez a könyv gyönyörű. Kicsit megborzongató, de csodaszép grafika látható a borítón, keménykötésű, masszív kis jószág, és bordó betűkkel van nyomtatva. Már csak azért is megéri megvenni, mert igen jól mutat a polcon. Aztán, amint kinyitottam, azonnal beszippantott a történet, megszűnt körülöttem a napfényes, nyüzsgő utca, és egyszeriben ott voltam én is a ködös, őszi éjszakában.

A könyv végig fent tudta tartani az érdeklődést, ez köszönhető az izgalmakban bővelkedő, dinamikus cselekménynek. A címszereplő, Anna, csak a hetvenedik oldalon bukkan fel, ez hihetetlenül magasra srófolja az olvasói elvárásokat vele szemben (vicces-érdekes párhuzam ez Kosztolányi Édes Annájával), aztán berobban a regénybe, akár egy természeti csapás, és onnan már nincs megállás, pillanatok alatt lezajlanak az események. Egyébként időben sem ölel fel sokat a könyv: talán ha két hét eseményeit dolgozza fel. Emiatt a dolgok jócskán besűrűsödnek, egy fölösleges mondat, jelenet sincs az egész könyvben, nincs üresjárat, amiben a szereplők csak malmoznának. Bár Cas új iskolába kerül a könyvben, mégsem megy el kamasz nyűglődés irányába a történet (hála Istennek), végig Anna marad az események fókuszpontjában.

A történetet Cas szemszögéből olvashatjuk, ami szerintem nagyon szerencsés választás, hiszen a sok nyafka női főhős közé igazán elkél már a változatosság. Cas erős és határozott karakter, nagyon érett és felelősségteljes a korához képest, és van egy jó adag fanyar humora, ami igazán feldobja az elbeszélését. Valójában azonban igen komoly problémákkal küzd, amikkel nemigen nézett szembe ezidáig: nagyon úgy tűnik, hogy képtelen feldolgozni az apja halálát, talán ezért köti le sokkal jobban az élete azon fele, amit a szellemek között tölt, és ezért nem képes funkcionális kapcsolatokat kialakítani az élőkkel.

A másik főszereplőnk ugye Anna, aki nem csak egy darabolós sorozatgyilkos kísértet, hanem elég tudathasadásos módon él még benne annak a lánynak a lelke is, aki tragikus halála előtt volt. Természetesen őt is megfelelően sok probléma gyötri, bűntudata van amiatt, amivé vált, szeretne véget vetni az egésznek, de közben azért mégis vágyik az életre, ami már sosem lehet az övé. A kettejük között kibontakozó szerelmi szál leheletfinoman szövi végig a történetet, fontos, de nem válik tolakodóvá, tragikus és megható, pont jó, ahogy és amennyire jelen van a történetben.

A mellékszereplők is kiemelendően jók, szerencsére nem klisékarakterek. Carmel lenne ugye az iskola legnépszerűbb lánya, de ez korántsem jelenti azt, hogy üresfejű szőke szépség, sőt. Thomas pedig a kívülálló nyomigyerek, de ettől még ő sem végletesen béna (hogy is lenne az, amikor boszorkány a drágám). A negatív mellékszereplők mondjuk annyira nem izgattak, azért ők is viszonylag értelmesen megalkotott figuráknak bizonyultak.

Amit még szerettem, hogy nagyon jók a támogató felnőttkarakterek, Cas anyja és Thomas nagyapja is aktívan segíti a fiút a küldetésében, és a bölcsességükre nem csak a varázslatoknál van szükség. Cas anyjának ábrázolása különösen tetszett, nagyon jól felépített karakter.

Ha valaki amiatt aggódik, hogy ez horror, akkor igazán véres jelenet van benne kábé három, igazán ijesztő meg mondjuk négy, de Blake nagyon jól fest hangulatot, úgyhogy egy kis kellemes borzongásra lehet számítani.

Előkészületben a folytatás magyarul: A rémálmok lánya, megjelenés 2012. november 20.

Ez a regény hovatovább olyan volt az életemben, mint egy gyorsvonat, de nem a magyar IC, hanem mondjuk egy Shinkanzen. Mire igazán beleéltem magam a könyvbe, már vége is volt, és ennek nem örültem különösebben. Levett még az értékéből, hogy viszonylag előre láttam a nagy csavart a végén (én tudtam, pedig én nem vagyok szellemirtó… Cas kissé figyelmetlen volt), ráadásul a lezárást a történet egészéhez képest meglehetősen üresnek és hirtelennek éreztem. Bár ez még javulhat, hiszen Anna és Cas története folytatódik A rémálmok lánya című könyvben, aminek magyar megjelenése már tervben van (és reményeim szerint szintén eredeti borítóval kerül a forgalomba).

Cselekmény, történetvezetés: 10/9

Stílus: 10/10*

Szereplők: 10/10*

Érzelmek: 10/10

Összesen: 10/9

Egyéb (spoileres):

Borító(k): Nagyon örülök, hogy meghagyták az eredeti borítót, ennél jobbat úgysem tudtak volna csinálni, minden négyzetcentimétere tökéletes.

Kedvenc szereplők: (1) Anna (2) Cas (3) Thomas (4) Thomas nagypapája (5) Cas anyukája

Kedvenc jelenetek: (1) Anna halála (2) Anna és Cas a tornácon beszélgetnek (3) kezdés (4) Cas először találkozik Thomassal (5) Anna első jelenete

Mélypont: a befejezés

Kedvenc ötlet: bordó betűk